Az ageia portolta a PhysX SDK-t linuxra amiért nagyon hálásak vagyunk, azért már kevésbé, hogy a beüzemeléséhez nem nyújt megfelelő dokumentációt. Szóval itt van egy kis segítség a legújabb - már nvidia által kiadott - 2.8.1es változat (innen letölthető) helyrerakásához.
Az ötlet nem túl nagy, összepakoltam hozzá egy pc fájlt aminek a megfelelő helyre másolása után már használhatjuk a pkg-config -ot. A fájl innen letölthető. Letöltés után az /usr/lib/pkgconfig mappába másolandó. Ha ez megvan, terminálban:
$ pkg-config --cflags PhysX
és boldog is az ember.
Ezekután már csak egy apró hack kell, hogy működjön is a dolog.
Az /etc/ld.so.conf fájlba kell beszúrnunk egy új sort, konkrétan:
/usr/lib/PhysX/v2.8.1
Ha ez is megvan már tényleg csak egyetlen dolog maradt, íme:
$ sudo ldconfig
Mindenkinek kellemes labdapattogtatást!
Címben a lényeg, a kérdés ami régóta foglalkoztat.
A szerepjáték mint olyan a történetmesélésről (is) szól, viszont ezt megjeleníteni egy játékban - főleg egy mmo-ban - nem triviális feladat.
A történetmesélés önmagában persze még nem kihívás, az ember berak egy narrátor karaktert vagy átvezető animációkat aztán elmegy aludni, hisz a játékos tudni fogja, hogy éppen mi miért történik és ez a fejlesztőnek elég. Ebből az egyszerű felállásból éppen csak az hiányzik ami a klasszikus szerepjátékok sajátja: a beleélés. A karakterek megmaradnak üres pixelhalmoknak amik lemészárolják egymást a mészárlás után meg kapnak egy animot ami megindokolja a következő hentelést. Hm... senkinek nem tűnt fel, hogy érzelmeket kéne ábrázolni!? Nem csak egy-egy videóban hanem a játék egésze alatt, példának okáért a karakter hiába kerül morális válságba amikor megtudja, hogy az anyját megszállta a főgonosz és ezért meg kell ölnie ha a játékos ennek hatására csak azon kezd el filózni, hogy vajh milyen fegyverrel/spellel lenne érdemes nekimenni és ha leüti mennyi xp-t fog kapni. A játékosnak végig éreznie kellene a tetteinek súlyát és a karaktere érzelmeit!
Egy asztalt körbeülve a kalandemester dolga a hangulat megteremtése és a folytonos beleélés fenntartása, igazából ez annyira alapvető, hogy bele sem gondol az ember, de mi a helyzet egy crpg/mmorpg esetében? A kalandmester szerepét egy gép veszi át. És itt most egy kitérő a múltba.
A crpg öreg műfaj, valahol a 15px-es karaktereknél leledzik a gyökere. Ez a kor igen becsülendő csak az az egy baj van vele, hogy a szűk technikai lehetőségek megteremtették azt a rossz szokást miszerint a mesélés csak elmesélő jelleggel működik. Vissza a mába.
Manapság viszont már minden adott ahhoz, hogy - ha kell vér és verejték árán - hangulatokat mutassunk be egy játékban, hogy a játékosban érzelmeket váltsunk ki és megteremtsük a valódi beleélés lehetőségét.
De ha ezt meg lehet csinálni miért nem teszik a nagy cégek? Nem éri meg? A játékosok részéről nincs igény erre? Nem akarnak kísérletezni? Esetleg a 3D-t mégsem lehet költői eszközként használni?
Nektek mi a véleményetek erről?
